A tudatos pályaválasztásra neveli a fiatalokat a Hans Lindner Alapítvány

A járványhelyzet ellenére sem állt le az élet a Hans Lindner Alapítvány háza táján, egész nyáron át zajlottak a különböző oktató jellegű foglalkozások, ezúttal állami gondozásban nevelkedő fiatalok számára. Koczinger Tibor, az alapítvány igazgatója számolt be a nyár eseményeiről.

Hasznosan telt és telik az idei nyár, vallja Koczinger Tibor, a Hans Lindner Alapítvány igazgatója, hiszen ezekből a szigorításokkal teletűzdelt hónapokból is sikerült kihozni a legjobbat. A körülményekhez alkalmazkodva, az alapítvány munkatársai igyekeztek minden adandó lehetőséget kihasználni egy újabb eredményes nyár érdekében.

Akik követik a Hans Lindner Alapítvány tevékenységeit, jól tudják, hogy az utóbbi években, különösen a nyári vakációban (de nem csak), az iskolás fiatalokra fordított nagy figyelmet az alapítvány munkaközössége, hiszen mindig is úgy érezték, hogy a jelenlegi iskolai oktatásból hiányzik a gyakorlat. Így évről évre ebben a periódusban nyári gyakorlati tevékenységekkel igyekeztek kiegészíteni a diákok év közben elsajátított tudását. Ez idén sem maradt el, viszont ezúttal nem tudták ezeket a lehetőségeket az iskolákban úgy népszerűsíteni, ahogy a korábbi években, minek okán az elmúlt hetekben egy más célcsoportot igyekeztek megcélozni, méghozzá az állami gondozásban élő fiatalokat, akik igen lelkesen viszonyultak az adódó lehetőségekhez.

Mivel kétségtelen, hogy a legkevésbé a természetben volt veszélyeztetve az ember, az alapítvány tevékenységei is a természetben, azaz főként kinn a kertben összpontosultak. 



„Felismertük, hogy a természetben bőven van elegendő hely, így jócskán hasznosan lehet eltölteni ezt az időt. Ha az ember törődik a világgal, a földdel, a virággal, a palántákkal, a növényekkel, a fákkal, illetve mindazzal, amit ültetni lehet, és persze az állatokkal, vagy nem utolsó sorban az emberekkel, hamar azon veszi észre magát, hogy azok is kezdenek törődni vele. Az egoizmus és a félelem helyett inkább törődnie kell mindazzal, ami rá van bízva.” – mutatott rá Koczinger Tibor.

A szükségállapot ideje alatt jól megmutatkozott a civil szervezetek számára, hogy az állami intézményekben élő személyek most még kiszolgáltatottabbak, mint máskor (legyenek azok fiatalok, idősek, vagy fogyatékosok), még jobban törődésre szorulnak. Ők valóban be vannak zárva. Míg sok családnak meg volt az a lehetősége, hogy a szabadban töltse az idejét, főleg ha kerttel, udvarral, mezőgazdasági területtel rendelkeztek, ellenben egy állami gondozott gyermeknek nem volt hová mennie. Ezért a Hans Lindner Alapítvány a szükséget a hasznossággal összekötve nyári ajánlatát az állami gondozás alatt álló gyermekeknek mutatta be. Ennek okán több héten át, 16 év feletti fiatalok látogatták minden hétköznap az alapítvány foglalkozásait, a kötelező távolságtartás és a higiéniai biztonsági feltételek betartásával.

Minden héten a megye más és más családtípusú nevelőotthonából érkezett egy-egy gyerekcsoport, de azok számára, akik egy-egy hét után még szerettek volna visszatérni és tovább gyakorolni az alapítványi foglalkozásokat, a lehetőség adott volt.



A felkínált programok változatosak voltak, így a fiatalok megismerték, miként kell bánni a földdel, a zöldségekkel, a gyümölcsökkel, illetve az állattenyésztésbe is nyerhettek némi pillantást.

„Ezek a tevékenységek, mind távlatot mutattak a fiatalok számára, egy olyan jövőképet ahol saját magukat is elképzelhették. Felismerték továbbá azt is, hogy ott, ahol egy komoly tevékenység van, az az ember javát szolgálja. Ehhez pedig adott egy mester, akitől van mit tanulni. Ez esetben is lehetőség volt látni egy olyan mesterséget, amit ha valaki elsajátít, otthon azt művelni tudja, viszont szakmának sem rossz.

Sajnos az állami gondozott fiataloknak nagyon kevés betekintésük van abban, hogy mit jelent elmenni dolgozni, milyen egy munkahely. Míg egy normális családban, a legtöbb esetben a gyermek látja szüleit, ahogy elmegy dolgozni valahová, onnan hozza a híreket, hogy milyen egy munkahely, sőt talán még a gyermek is elmegy valamelyik szülőjéhez látogatóba a munkahelyére. Viszont ezek a lehetőségek nem állnak fenn az állami gondozásban élő fiataloknak. Ezért nekik nyitottuk ki ezáltal a világot, aminek nagyon örültek.” – magyarázta Koczinger.



„Lehet, hogy ennek tudható be az is, hogy többen elhatározták, közel maradnak hozzánk. Voltak, akik ki is fejtették, hogy szeretnének ezen a területen elhelyezkedni, tanulni és dolgozni a jövőben. Legyen szó a mezőgazdaság úgy a fölműveléshez kapcsolódó területeiről, mint az állattenyésztés, vagy az élelmiszer feldolgozás különböző ágazatairól egyaránt. A foglalkozások idején a fiatalok megismerhették az élelmiszerek eredetét, azok nyers alapanyagainak feldolgozását. Részt vettek aratáson, betakarításon, raktározáson, mérlegelésen, illetve egy konzervgyár mindennapjaiba is betekintést nyerhettek. Ezáltal sikerült lehetőségeket, távlatokat nyitni számukra, mely által megértették azt, hogy ezeket a szakmákat akár választhatják is életük hivatásául.” – hangsúlyozta az igazgató.

Ugyanakkor ezek a nyári foglalkozások nem csak egy-egy szakma megismerésében játszottak fontos szerepet a fiatalok életében, de mindez távlatot nyitott sokak számára, hogy ősztől ilyen szakképzésben vehessenek részt, és kitanuljanak egy-egy adott mesterséget, most már tudatosan vállalva ezt.

Koczinger Tibor meggyőződése, hogy ezekkel a gyerekekkel sikerült sokkal hamarabb eljutni egy ilyen felismeréshez, mint a legtöbb iskolással, akik többnyire egy szórakoztató nyári foglalkozásként fogják fel ezeket a tevékenységeket, ezek a fiatalok viszont most felismerték az elmúlt hetek valódi okát és lehetőségeit.



Kérdésünkre, hogy az ősz mit tartogat ezen fiatalok számára, Koczinger Tibor elmondta, egy újabb szerződés megkötése előtt áll a Hans Lindner és a Gyermekvédelmi Igazgatóság, ugyanis az alapítvány szeretne pályakezdési segítséget nyújtani azoknak a fiataloknak, akik tanulnak. Meg akarják találni számukra azokat a partneriskolákat, ahol a választott szakmában alapos ismereteket szerezhetnek ezek a fiatalok. „Ha gond a szállás, akkor akár abban is segítenénk, ahogy egy szülő is tenné, próbálunk velük törődni, a mai állami intézménnyel karöltve. Illetve továbbra is várjuk azokat, akik jönnének hozzánk gyakorlatra, legyen az földművelés, állattenyésztés, élelmiszer feldolgozás, vagy pálinkafőzés. Ezekben megvannak a partnerek: nem csak Lindner érdekeltségű vállalkozások, de számos más cég is partnerünk ebben. Sőt, továbbra is keressük ezeket a partnereket, ezért ha vannak olyan mezőgazdasági vállalkozások, élelmiszergyártó kisüzemek, akik szívesen lennének az alapítvány partnerei, várjuk jelentkezésüket. Hiszen jól tudjunk, minden cég küzd azért, hogy mindig legyen tudatos utánpótlás.” – hangsúlyozta Koczinger.

Brassó megyei szakiskolával és haltenyésztő vállalkozással indulhat közös együttműködés

Az idei nyár egy másik eredménye érdekes módon éppen egy Brassó megyei partnerrel született meg.

„Az új partnerek felkutatása közben rögtön első próbálkozásra sikerrel jártunk, méghozzá a haltenyésztés területén. Ebben az ágazatban egy Brassó megyei pisztrángos az, amely a jövőben gyakorlati helyül szolgálhat majd a velünk kapcsolatban álló diákoknak. A vállalkozás szállással és 2-3 hetes gyakorlati foglalkozással is tudna szolgálni, sőt, ott van mellette szintén Brassó megyében, Prázsmáron, az a szakiskola, ahol az első megkeresésünkre, az igazgatóság pozitív hozzáállásának köszönhetően megkezdődhettek azon törekvés első lépései, mely révén 2021-től haltenyésztő osztály indulhat kivételes módon Romániában. Ehhez is keressük további a partnercégeket, hiszen majd’ egy osztálynyi gyereknek kell megteremtsük a gyakorlati helyszíneket.” – ecsetelte az újdonságszámba menő hírt az alapítvány vezetője.

Végezetül még néhány szóban a tudatos pályaválasztás fontosságát igyekezett hangsúlyozni Koczinger: „Én hiszem azt, hogy a tudatos pályaválasztásnak van értelme. Kell, hogy tudatosan válasszon minden diák, ne véletlenszerűen, valami számítógépes algoritmus határozza meg, hogy melyik diák mit fog tanulni. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy legyünk mesterei azoknak a szakmáknak, amit művelünk, mert ez a legjobb példa, a legjobb vonzerő egy fiatal számára, ha szakmánkat boldogan tesszük. Megelégedést sugall az, ha valaki nem csak a fizetésért teszi foglalkozását. Ezt a követendő példát kell megmutatni minden fiatal számára. Mert ezen a vidéken élni jó, és tudatos pályaválasztással mindenki megtalálhatja saját számítását, anélkül, hogy el kellene menjen világgá.” – zárta a beszélgetést Koczinger Tibor.